Szilvavölgyi öblözet






A vízgyűjtő és a vízfolyás leírása



A Szilvavölgyi vízfolyás a Gerecse hegység utolsó nyúlványairól közvetlenül a Dunára vezeti le az összegyűlő csapadékot. Hossza 3,1 km vízmosásos szakaszával együtt. A nagy oldalesésekből származóan vízgyűjtőterülete körte alakhoz hasonlít, nagysága 3,9 km2. A vízfolyás kialakult mederszakaszán jól felismerhető a kisvízfolyásokra jellemző három mederegyensúlyi szakasz. Alsó szakasza, mely egyben a belsőségi területre esik a vízmosásból szállított hordalékját lerakja a 0-862 m szelvényig terjed. Középső szakasza a löszfalba mélyen berágódott mederben halad. Felső szakasza 2500 m szelvény felett helyezkedik el, több vízmosásfejből tevődik össze, ezek közül 682-est 1967. évben, míg a 683-ast 1969 évben kötötték meg. A vízfolyás a lösz illetve homok hordalékon kívül jelentős görgeteg kavics, nagyobb kő illetve sziklatömböket is szállít, melyeket az alsó szakaszon legtöbbször a meglévő műtárgyak előtt lerak. A hordalékkúpok lerakódásának megakadályozása érdekében mederrendezés, mederbiztosítás, helyenként meder érdességi tényező csökkentés, a mederben kialakuló sebesség növekedés eléréséhez szükséges tényezők kialakítása célszerű.

A Várhegyi vízfolyás – mint vízmosás – a Meleges-hegy É-i lejtője lábánál indul, majd a Pap-hegy és a Vár-hegy között húzódva, Neszmély község belterületét érintve a 0+376 szelvényében torkollik a Szilvavölgyi vízfolyásba. Hossza 1,44 km. Vízgyűjtője 0,3 km2 nem jelentős, de több mint 10 %-os abszolút esése miatt a nagyobb záporok esetén lezúduló víz a vízmosásból elragadott hordalékkal / lösz, görgeteg stb./ tölti fel illetve, önti el az alsó szakaszon lévő kerteket, udvarokat, pincéket stb. Tapasztalatok azt mutatják, hogy a vízfolyás hordalékszállítása igen nagy. Mint ismeretes Neszmély térségében az agyagra települt lösz az eróziónak kevésbé áll ellen és kedvez a vízmosások, csúszások kialakulásának.

A belsőségi szakaszon keletkezett elöntési károk elsősorban amiatt következtek be, hogy a vízfolyás alsó kb. 200 m szakasza erősen feltöltődött függőmeder és a meder jelenlegi fenékszintje néhol magasabban van, mint a terep – a kertek, udvarok – szintje. Korábbi feljegyzés szerint, többek között az 1973. május 28-i zápor okozott nagyobb elöntési kárt a belterületen. Számottevő elöntések keletkeztek a 2009. július 5-én és 6-án leesett nagy csapadék következtében.

A jogutód nélkül megszűnt Tatai Vízgazdálkodási Társulat legutóbbi vízmosás megkötési munkái nem hoztak eredmény, így mára az erózió mellett jelentős hulladék található a területen.